2014. november 22., szombat

Igazi kényeztetés: fánk

Nagyon sokáig azt hittem, hogy a jó fánknak egyik feltétele, hogy az embernek legyen legalább 40 év tapasztalata a témában. Aztán pár próbálkozás után rájöttem, hogy nem ördöngősség ez (sem), csak oda kell figyelni pár dologra, és garantált a siker :o)
Hozzávalók

- ½ liter langyos tej
- ½ élesztő
- csipet só
- egy marék cukor
- egy tojás + egy tojás sárgája
- egy gyűszűnyi pálinka (esetleg egy abba is, aki a fánkot süti ;o))
- liszt, amennyit bevesz (70 dkg+)

Elkészítés

A langyos tejben elkeverem a cukor felét, és felfuttatom benne az elmorzsolt élesztőt. Egy tálba kimérem a lisztet, a maradék cukrot, sót, és a tojásokat is beleütöm, a végén meglocsolom a pálinkával (ez kell ahhoz, hogy igazán finom, laza legyen a tésztája). A felfutott élesztőt is beleöntöm, géppel jó alaposan kidolgozom. Az a jó, ha egészen puha, lágy tésztát kapunk, amin megjelennek a hólyagok is. Ha nagyon ragadna, még egy kicsit adunk hozzá, de óvatosan, ne legyen kemény a tészta, inkább ragadjon egy kicsit.
A tetejét megszórom egy kis liszttel, letakarom konyharuhával, és meleg helyen pihentetem, míg duplájára nő.
Mikor megkelt, lisztezett felületen kb. 2 ujjnyira kinyújtom (egyszerűen kézzel kisimítgatom), 10 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggatom, és újabb 40-50 percig hagyom pihenni. 
 És végül a fánk titka: a sütés. Olajat melegítek egy edényben. Ne legyen forró, mert akkor kívül megég, belül pedig nyers marad. Megfogom a tésztát, a hüvelykujjammal a közepébe lyukat nyomok (vigyázva, hogy a tészta ne szakadjon ki), és az olajba teszem a felső (tehát nem az asztalon lévő) felével lefelé. Annyit tegyünk az edénybe, amennyi még bőven kényelmesen elfér, mert meg fognak nőni. Fedő alatt sütöm (ez is fontos!!) kis lángon, majd ha szép aranybarna, megfordítom, ekkor már nem kell a fedő.  
Így sütve szép szalagos lesz a fánk, porcukorral meghintve és baracklekvárral tálalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése