2015. február 1., vasárnap

Túrós és diós rétes

Nagyon szeretem a rétest, de őszintén szólva nem vetemedek a saját tészta gyúrására, tökéletesen megfelel a célra a boltban kapható, 8 lapos (150 g-os) verzió is.
Mivel a család egyik része a túróst, másik a dióst szereti, természetesen mindig mindkét típusból készül.

Hozzávalók

Túróshoz
- 25 dkg túró
- 1 citrom reszelt héja
- 2 púpos evőkanál vaníliás cukor
- 5 dkg mazsola
- 1 egész tojás
- egy csipet só

Dióshoz
- 10 dkg méz
- 0,4 dl narancslé
- 12 dkg darált dió (lehet cukrozott is, ha kellően édesszájú a társaság)
- fél kávéskanál fahéj
- egy narancs reszelt héja
- egy tojásfehérje
- egy csipet só

Mindkettőhöz: búzadara szórni; kenni 2 dkg olvasztott vaj és 0,2 dl olaj keveréke

Elkészítés

Legelső lépésként a mazsolát egy dl meleg vízbe teszem, hogy kicsit megszívják magukat. Ezután a diós töltelékkel folytatom, mert annak hűlnie kell. Ehhez a mézet és a narancslevet összeforralom. 
Majd a darált dió és a reszelt narancshéj keverékéhez öntöm, jól elkeverem, és félreteszem hűlni. 

Amíg hűl, elkészítem a túrós tölteléket: a túrót villával összetöröm, majd hozzáadom a reszelt citromhéjat, a cukrot, a tojást és a csipet sót is, végül a lecsepegtetett mazsolát. 
Alaposan összekeverem az egész masszát, és félreteszem. 

Ha kihűlt a dió, felverem a tojásfehérjét a csipet sóval kemény habbá. Először a hab felét adom a dióhoz, jól elkeverem.
Majd a másik felével már óvatosabban dolgozom össze, hogy minél kevésbé törjem össze a habot. 

Így már minden töltelék készen áll a rétestöltésre! :o) 
A réteslapokat csak használat előtt közvetlenül bontom fel.

A zacskóból kivéve egy nedves, tiszta konyharuhába teszem, különben kiszárad és törni fog. Egy másik nedves konyharuhára teszek egy lapot, megkenem ecsettel a vaj-olaj keverékkel:
Ráfektetek óvatosan még egy lapot: 
Ennek már csak a széleit kenem meg. A felém eső szélét kb 5-6 cm vastagon finoman megszórom a búzadarával, és erre egyengetem el a tölteléket (diós és túrós rétesnél is ugyanígy járok el).
Minden szélét visszahajtom kb 1,5 cm szélességben, és a konyharuha segítségével felhajtogatom, hogy kb 6 cm széles csíkot kapjak a végén. 
A konyharuha segítségével sütőpapíros tepsire csúsztatom át, majd jöhet a következő adag, amivel ugyanígy járok el. 
Amikor készen vannak a rétes rudak, mindegyik tetejét megkenem a maradék vajas-olajos keverékkel. A sütőt előmelegítem 200 fokra. 
15 perc alatt szép aranybarnára sülnek. A sütőből kivéve kicsit hagyom pihenni, hogy puhuljon, mert nagyon törik a tészta. Rombuszokra vágom, és még langyosan tálalom. 

Egy kis nosztalgia: ropogós kifli

Gondolom, nem árulok el nagy meglepetést, hogy ennek a receptnek az eredetét is Limaránál kell keresni. Egy kevés módosítást eszközöltem rajta, különösen a hajtogatáson, de ezt mindjárt írom is.

Hozzávalók

- 15 dkg öregtészta
- 40 dkg liszt (BL 55)
- 1,5 teáskanál só
- pici aszkorbinsav
- 1,5 dl tej
- 0,4 dl víz
- 1 teáskanál cukor
- 1,5 dkg élesztő
- 0,4 dl olaj

Elkészítés

Ahogy már megszoktuk, az öregtésztát kiveszem a hűtőből legalább 30 perccel felhasználás előtt, hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. Közben a tejet megmelegítem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, és hagyom felfutni. A dagasztótálba minden hozzávalót kimérek, majd beleöntöm a felfutott élesztőt, és belecsipkedem az öregtésztát is. Jó 20 percig dagasztom, majd egy kilisztezett edénybe félreteszem meleg helyre, kelni. 
Egy óra alatt a tészta duplájára kel. Ezután két részre osztom, egyiket félreteszem.
A másikat olyan vékonyra nyújtom lisztezett felületen, amilyenre csak tudom. Felcikkezem 10 darabra, és egyesével feltekerem. 
Sütőpapíros tepsire teszem őket, nem túl közel, mert legalább duplájukra fognak kelni még. 
Ezután megismétlem a tészta másik felével is, és újabb 40 percet pihennek a kiflik. Ezután a sütőt 200 fokra előmelegítem. Közvetlenül sütés előtt megszentelem alaposan a kifliket vízzel, és 17 perc alatt szép barnára, ropogósra sütöm őket. 
Frissen melegében, teavajjal megkenve abbahagyhatatlan :o)

Fehér kenyér

Az alapja természetesen Limara jól bevált fehér kenyere, mint a másik. Sok próbálkozás után jutottam el ehhez a némileg módosított verzióhoz, és ezt most megcsillagozva, kiemelve rögzítem, hogy máskor ehhez nyúljak azonnal, ha biztosra akarok menni.

Hozzávalók

- 15 dkg öregtészta
- 30 dkg liszt (BL 55)
- 1,2 dl víz
- 0,4 dl tej
- 0,6 dkg friss élesztő
- 1 evőkanál olaj
- 1 kávéskanál só
- csipet aszkorbinsav
- fél kávéskanál cukor

Elkészítés

Az öregtésztát felhasználás előtt legalább 30 perccel kiveszem a hűtőből. A teje meglangyítom, kevés cukrot elkeverek benne, belemorzsolom az élesztőt, és hagyom felfutni. Az összes hozzávalót kimérem a dagasztótálba, beleöntöm a felfutott élesztőt és az öregtésztát is (én ezt több darabra szétcsipkedve adom a tésztához), és jó 20 percig dolgozik rajta a gép. Szép egyenletes tésztát kapok, ami elválik az edény falától. Ekkor kevés liszttel megszórok egy edényt, és a szép gömbölyűre eldolgozott tésztát beleteszem, tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen egy órát hagyom pihenni. Kb. 20 perc után nagyon óvatosan, lassú mozdulatokkal kicsit átmozgatom, de nem töröm össze.
Amikor duplájára kelt, alaposan lisztezett (fontos!!) felületre borítom, és óvatosan kilapítom. Téglalap alakúra, majd a jobb oldalát behajtom úgy, hogy a tészta feléig érjen, ezután megismétlem a bal oldallal is. Megint kicsit lapítok rajta. A felső (tőlem távolabb eső) végének a két sarkát visszahajtom, hogy háromszöget formázzon, és elkezdem magam felé felhajtani. Minden hajtásnál kicsit rányomok, és továbbtekerem. Úgy tekerem, hogy a szélét folyamatosan maga alá gyűröm, hogy szép formás hengert kapjak. Lisztes kézzel még egy kicsit formázom, és sütőpapírral bélelt jénaiba (az enyém 26*22*10 cm-es ovális alakú) teszem, konyharuhával letakarva. Újabb 40 percet pihet, ekkor pengével (vagy nagyon éles késsel) 3 bemetszést vágok rá, és további 15-20 percet pihentetem, miközben a sütőt előmelegítem 220 fokra.
Sütés előtt jó alaposan megszentelem vízzel a kenyeret és a jénai tetejének belsejét is (nekem nincs spriccelőm, ezért tegnap pl a legnagyobb szűrőmet vizeztem be többször, és azzal "locsoltam" meg a kenyeret), majd mehet a sütőbe 40 percre. Ha nagyon megdagadna, leveszem a fedőt, hogy ne nyomja el a kenyeret, és úgy sütöm tovább. Amikor szép aranybarna, kiveszem, és rácsra téve hagyom pihenni. Kivételkor még nincs rajta cserép, arra kicsit várni kell. Ahogy hűlni kezd, szépen lassan megjelennek rajta a cserepek is, és lehet élvezni a recsegést-ropogást, ahogy készülnek :o)

Császármorzsa még egyszerűbben

Egyik este, munka után zarándokolt hazafelé a család, amikor a 3 éves kisnagylányom eltalálta, hogy ő császármorzsát enne. Én viszont éppen egy gyengébb napomat éltem, és nagyon nem volt kedvem fél órát a konyhában pepecselni. Ezért a császármorzsa receptjét vettem alapul, viszont kihagytam a habverős részt: minden összetevőt beleszórtam egy edénybe, kézi habverővel összedolgoztam, végül ugyanúgy sütöttem ki, mint az eredeti verziót. 
És hogy hogy sikerült? Bátran állíthatom, hogy nagy különbség nem volt a két megoldás között, így azt hiszem, szaladós napokon simán ehhez a könnyített elkészítéshez fogok folyamodni:o)

Sokmagvas rántott hús

A vasárnapi ebédek elmaradhatatlan része a rántott hús. Hogy ne legyen unalmas, kicsit lehet flancolni, változtatni rajta, például azzal, hogy mindenféle magvakat szórunk a zsemlemorzsába. És ha már karajt veszünk, vegyük csonttal együtt, a csontból pedig főzzünk egy jó kis orjalevest.

Hozzávalók

- 70 dkg karaj
- 4-5 tojás
- 50 dkg zsemlemorzsa
- 1 marék napraforgómag
- 1 marék tökmag
- 1 marék szezámmag
(vagy ízlés szerint bármilyen más)
- só, bors
- olaj a sütéshez

Elkészítés

A karajt levágom a csontról, és kb ujjnyi vastag szeletekre vágom fel. 
A szeletek mindkét oldalát sózom, borsozom. 
A tojásokat egy mélytányérban villával alaposan felverem, megsózom. Egy másik mélytányérba beleszórom a zsemlemorzsát (nem kell először az összes, csak fele, aztán majd pótoljuk még, ha kell) és a magvakat. 
Kézzel összekeverem. A karajszeleteket meghempergetem először a zsemlemorzsában, majd a tojásban, végül újra a zsemlemorzsában (ahány ház, annyi szokás, máshol először lisztbe forgatják, és csak a végén zsemlemorzsába. Nálunk a liszt kimarad). 
Félreteszem egy tálcára vagy tányérra a bepanírozott szeleteket. Közvetlenül sütés előtt érdemes panírozni, különben a zsemlemorzsa kiszívja a nedvességet a húsból, és cipőtalp szárazságú lesz. Ha marad még tojás és zsemlemorzsa a végére, össze lehet őket keverni, és kis gombócokat formázni, majd ellapítani, és kisütni ezt is.
Egy ujjnyi olajat hevítek, és közepes lángon a husik mindkét oldalát aranybarnára sütöm pár perc alatt. 
Utána konyhai papírtörlőre szedem, hogy felitassam a felesleges olajat. 

Értékmentés: csontleves (vagy más néven orjaleves) grízgaluskával

Ha az ember hentesnél veszi a karajt, érdemes csontostól venni. Egyrészt általában jóval olcsóbb, mint csont nélkül, másrészt a csontból nagyon finom levest lehet főzni, igazán kár lenne ezt kihagyni. A húsból pedig készülhet például sokmagvas rántott hús.

Hozzávalók

- karaj melletti csont (erről a csontról egy 70 dkg-os karaj lett levágva)
- 40 dkg répa
- 20 dkg fehérrépa
- egy nagyobb fej vöröshagyma
- egy egész fej fokhagyma
- 3-4 db krumpli
- egy babérlevél
 egy csipet őrölt kömény
- só, bors, petrezselyemzöld

Grízgaluskához

- egy tojás
- gríz, amennyit bevesz
- só, bors, pirospaprika

Elkészítés

Mint általában a húsleveseknél, itt is így indítunk: sós vízbe felteszem főni a húst (jelen esetben a csontot, amin azért némi husikát is hagytam). Amikor már szépen feljön a habja, egy merőkanállal leszedem, és innentől már figyelek, hogy ne forrjon, hanem csak "pöcörögjön" inkább. 

Amíg ez megtörténik, előkészítem a zöldségeket.
Karikára vágom a répát, a fehérrépát pedig félbe, és a vastagabb végeken 2-2 cm mélyen keresztben bevágom, kockára vágom a krumplit is. 
Amikor a levest lehaboztam, beleteszem a zöldségeket, sózom, borsozom, ízesítem babérlevéllel és köménnyel, és szép lassú lángon hagyom főni. 
Közben elkészítem a grízgaluskát: egy tojást villával alaposan elkeverek, majd kevés sóval, borssal és pirospaprikával is színezem, ízesítem. Hozzákeverem a grízt, annyit, hogy laza, de nem folyós masszát kapjak, és félreteszem pihenni (hogy jól meg tudja szívni magát a gríz). 
Ha nagyon kemény lenne a végére, egy kis vízzel lehet lágyítani.
A levest időnként megkeverem, és megkóstolom, hogy kell-e utánaízesíteni. Figyelek rá, hogy ne forrjon.
Amikor már csak kicsit ropog a répa, egy vizes deszkára egyengetem a grízt, hogy kb. egy ujjnyi vastag legyen. Késsel falatnyi kockára vágom (kb duplájára fog dagadni), és beletologatom a levesbe. Főzöm még 10-15 percig, hogy megpuhuljon a répa és a grízgaluska is. 
A csontot kiveszem a levesből, ha kell, még egy kis vízzel felöntöm, utánaízesítek, rottyantok még egyet rajta és kész.