2016. szeptember 28., szerda

Baconbe tekert csirkemell fetával

Szeretem az ilyen egyszerűen elkészíthető, kevés előkészülettel is szemnek és szájnak kellemes ételeket. Ez pedig tipikusan ilyen: pár perc alatt előkészítem, és aztán szépen sül a maga tempójában, miközben a köret is elkészül - mindez 40 perc alatt.
Hozzávalók

- 40 dkg csirkemell
- 10 dkg bacon
- 10 dkg feta
- só, bors
- oregánó, majoranna
- kevés olaj

Elkészítés

A csirkemellet félbevágom, majd a feleket 4-4 szeletre. Nagyon kevés sóval szórom meg, hiszen a bacon és a feta is sós, és nem szeretném elsózni. Egy ujjnyi vastag szeletet vágok a fetából, belecsavarom a csirkemellszeletbe, majd az egészet körbetekerem a baconnel. Ezt megismétlem mindegyik csirkemellszelettel, és egy olajjal vékonyan megkent hőálló tálba teszem. 
Egymás mellé sorakoztatom őket, és megborsozom, megszórom oregánóval és majorannával. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, először alufóliával lefedve 20 percre, majd fólia nélkül is visszateszem újabb 20 percre. 
Zöldséges rizzsel tálalom.
Ugye, milyen egyszerű? :o)

2016. szeptember 19., hétfő

Villámgyors kevert mézes - ha gyorsan kell valami finom

Van az úgy, hogy váratlanul érkeznek vendégek. Vagy hogy az ember a füle botját sem kívánja megmozdítani, de valamit úgy nyammogna... vagy hogy a melegben a hosszantartó sütögetés veszi el a kedvét a finomságok elkészítésétől. 
Na többek között ezekben a helyzetekben jöhet jól egy mindössze 35 perc alatt elkészíthető gyors és egyszerű, de annál nagyszerűbb finomság :o)
Hozzávalók


- 25 dkg méz (én vegyes virágmézet használtam)
- 1 egész tojás és 1 sárgája
- 25 dkg liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- kevés fahéj, szegfűszeg, gyömbér és/vagy szerecsendió (esetleg mézeskalács fűszerkeverék)
- a tetejére durvára tört mandula vagy mogyoró (esetleg dió)

Elkészítés

Azzal kezdem, hogy a sütőt előmelegítem, mert mire ez megvan, a süti már össze is állt, és mehet a sütőbe.
Hatalmas előnye a sütinek, hogy mosogatni sem kell sokat utána: egyetlen tálban összekeverhető hozzá minden :o)
Szóval a mézbe beleütöm az egész tojást és egynek a sárgáját, és alaposan elkeverem. 
Csak ezután teszem a tűzre, és kis lángon melegítem. Hozzáadom a fűszereket, és elzárom. 
Míg egy picit hűl, kivajazok és kilisztezek egy hőálló edényt (az enyém 16*28 cm-es). 
A mézes masszához hozzákeverem a lisztet és szódabikarbónát. 
Jó sűrű tésztát kapok. 
Beleegyengetem a jénaiba. Nem kell túlságosan egyenletesre, sülés közben kisimulnak a ráncai ;) (ahogy az enyémek, miközben falatozom a végeredményt :D)
Végül megszórom a mandulával.
Ezekután már mehet is a sütőbe 25 percre (tűpróba). Ugye milyen egyszerű? :o)
Lehet variálni aszalt gyümölcsökkel, csokidarabokkal is, csak a fantázia szab határt a lehetőségeknek!
A receptért köszönet Hajninak, a mókuslekvárról :o)

Almás és csokis leveles tészta tejmentesen

Ha valaki kóstolta már a mekis forró almás pitét, az biztosan megszerette. Csakhogy ez tele lehet mindenféle adalékanyaggal. Viszont elkészíthető otthon is, másodpercek alatt, és így biztosan tudjuk, hogy mit eszünk, arról nem is beszélve, hogy azzal töltjük, amivel csak kedvünk tartja.
Hozzávalók


- egy csomag mirelit levelestészta (tejmentes)

- 3 közepes alma
- egy kávéskanál kukoricakeményítő
- kevés vaníliáscukor
- ízlés szerint fahéj vagy citromlé
- a sütéshez kevés tejmentes margarin

Elkészítés


A mirelit levelestésztát kiolvasztom, és kb 2 mm vékonyra nyújtom. Akkorára vágom, hogy a melegszendvicssütőt éppen kitöltse. Közben az almát megpucolom, és kevés vízzel puhára párolom, Ízesítem cukorral, fahéjjal, és amikor puha, botmixerrel kicsit megdolgozom, hogy még azért darabos maradjon. Hozzákeverem a keményítőt, hogy kicsit egyben tartsa a tölteléket. 

A melegszendvicssütőt felmelegítem, és az alsó felét megkenem vékonyan margarinnal. Ráteszem az egyik levelestésztát, megtöltöm a töltelékkel 
A töltelék lehet almás vagy csokis, vagy akár reszelt sajttal is, ízlés szerint.
Megkenem a felső részt is margarinnal, és lefedem. 
Amikor már nagyon kezd megdagadni, kicsit kinyitom a szendvicssütőt, hogy hadd dagadjon.
Aranybarnára sütöm, és óvatosan veszem ki, nehogy megégessem a kezem. 
Azt azonban nem úsztam meg, hogy a nyelvem megégjen, mert mohó módon azonnal megkóstoltam :o) 

A receptet Vicuskánál olvastam, köszönöm :)

Szalagos fánk tejmentesen

Ez a recept nem sokban különbözik a tejes változattól - csak éppen ezt ehetik tejérzékenyek is :o)
Hozzávalók

- ½ liter langyos víz
- ½ élesztő
- csipet só
- egy marék cukor
- egy tojás + egy tojás sárgája (vagy 2 tojássárgája)
- egy gyűszűnyi pálinka (esetleg egy abba is, aki a fánkot süti ;o))
- liszt, amennyit bevesz (70 dkg+)

Elkészítés

A langyos vízben elkeverem a cukor felét, és felfuttatom benne az elmorzsolt élesztőt. Egy tálba kimérem a lisztet, a cukrot, sót, és a tojásokat is beleütöm, a végén meglocsolom a pálinkával (ez kell ahhoz, hogy igazán finom, laza legyen a tésztája). Beleöntöm az élesztőt, és géppel jó alaposan kidolgozom. Az a jó, ha egészen puha, lágy tésztát kapunk, amin megjelennek a hólyagok is. Ha nagyon ragadna, még egy kicsit adunk hozzá, de óvatosan, ne legyen kemény a tészta, inkább ragadjon egy kicsit.
A tetejét megszórom egy kis liszttel, letakarom konyharuhával, és meleg helyen pihentetem, míg duplájára nő.
Mikor megkelt, lisztezett felületen kb. 2 ujjnyira kinyújtom (egyszerűen kézzel kisimítgatom)
10 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggatom, és a közepét a legkisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Ezeket is kisütöm, és ha úgy tartja kedvem, még csokival vagy lekvárral töltöm is
Újabb 40-50 percig hagyom pihenni. 
És végül a fánk titka: a sütés. Olajat melegítek egy edényben. Ne legyen forró, mert akkor kívül megég, belül pedig nyers marad. Megfogom a tésztát, a hüvelykujjammal a közepébe lyukat nyomok (vigyázva, hogy a tészta ne szakadjon ki), és az olajba teszem a felső (tehát nem az asztalon lévő) felével lefelé. Annyit tegyünk az edénybe, amennyi még bőven kényelmesen elfér, mert meg fognak nőni. Fedő alatt sütöm (ez is fontos!!) kis lángon, majd ha szép aranybarna, megfordítom, ekkor már nem kell a fedő.  
Így sütve szép szalagos lesz a fánk, porcukorral meghintve és baracklekvárral tálalom.

Brassói - egy kicsit másképp

Alapvetően két egymástól eléggé különböző verziót ismerek és szoktam készíteni. Az egyiket édesanyámtól tanultam, ennek egy lecsós alap adja a szaftosságát. Amit viszont gyakrabban készítek, az egy fokhagymásabb változat, lecsó nélkül - ez a férjem kedvence.
Hozzávalók


- 40 dkg csirkemell (vagy disznócomb)
- 5-6 gerezd fokhagyma
- 40 dkg krumpli
- olaj a sütéshez
- só, bors

Elkészítés

A krumplit megpucolom, megmosom, és falatnyi kockára vágom. El is kezdem sütni, mert ez a leghosszabb része az étel elkészítésének. 
Amíg a krumpli sül, szintén falatnyi kockára vágom a csirkemellet és apróra a fokhagymát.
Kevés olajon, só nélkül ropogósra sütöm a husit.
Csak ekkor adom hozzá az apróra vágott fokhagymát, sót és borsot. Ekkor már csak pár percig sütöm, hogy a fokhagyma ne égjen meg, ha szükséges, még egy kis olajat öntök alá. 
Végül a megsózott sült krumplit is hozzákeverem óvatosan, és már tálalom is :o)
A férjem ketchuppal meglocsolva szereti, én szeretem enélkül is.

2016. szeptember 13., kedd

Hogyan készült? A konyhai fedőtartó

Először is köszönjük szépen mindenkinek a - várakozásainkat jóval meghaladó :o) - figyelmet és érdeklődést. Ezért úgy gondoltuk, megosztjuk veletek, hogyan is jutottunk el idáig ezen a hosszú és rögös úton.

A konyhai fedőtartó ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a férjem fejében. Nagyon sok együttgondolkodás, átvirrasztott éjszaka és beszélgetés, próbálkozás van benne. (Hát még az oltalom megszerzése, a pályázatok kutatása, megírása, a pénzügyi háttér és egyéb unalmas, macerás, lélekölő útvesztője...)


Volt úgy, hogy csak ültünk a konyhaasztal mellett, a kipakolt, különböző méretű, súlyú, formájú és anyagú fedő előtt, és gondolkodtunk. Hogy hogyan is lehetne megoldani a főzés közbeni tárolásukat úgy, hogy egy univerzális, a háztartásban előforduló minden fedőre alkalmazható megoldás legyen. 

Úgy, hogy közben nem szennyezem össze a környéket, se a falat.

Úgy, hogy a legkevesebb munkával hadrendbe állítható legyen, és ha a sors úgy hozza, hogy lekerül a falról, utána ne maradjanak éktelenkedő lyukak. 

Ahogy a kommentelőkben, úgy bennünk is felmerültek ezek a kérdések. A mi első gondolatunk is az volt, hogy rozsdamentes fémből legyen, viszont a gyártása és a lehetőségek sokkal korlátozottabbak, mint a fröccsöntött műanyagé. És nem utolsó sorban, ha piacra kerülne, sokkal drágább is. A tervezés korai szakaszában ezért kikértük szakértő eszközgyártó véleményét is, akinek ezúton is köszönjük a segítségét és iránymutatását. 

Én a háziasszonyok kismillió elvárását és a "kákán is csomót keres"-hozzáállásomat, férjem pedig a szakmai zsenijét adta hozzá. 


Így született meg ez a kis kütyü. Ami egyelőre még csak prototípus, és teszt állapotban van, de őszintén mondom: átment az eddigi összes tesztemen. Márpedig higgyétek el: nálam aztán nem könnyű csont nélkül venni az akadályokat :o)

A kivitelezése 3D nyomtatóval történt, ami így néz ki:
És ha már műanyag: Azt tudni kell, hogy a 3D nyomtatóban használt műanyag paraméterei nem egyeznek meg a fröccsöntött műanyagéval. Mint például a szilárdság és hőállóság, mivel ez nem egy teljesen tömör munkadarab. A belső szerkezete rácsos felépítésű, viszont az elvárt szilárdsági és hőállósági értékek felett van. A prototípus előtt az első próbadarabokkor (félkész darabok) teszteltük a szilárdságot: ez egy egyszerű súlyteszt volt. Egy akkora fém fedőt akasztottunk rá, hogy szerintem azt csak nagyüzemi körülmények között használják. Persze mint minden műanyagból készült eszköznek, ennek is megvan a szilárdsági határa.

Hőállóság: féltünk attól is, hogy a műanyag mennyire bírja majd a hőt. Teszteltük ezt is. Tésztát főztem, és a lobogva forró vízről levéve azonnal rátettem a fedőtartóra a fedőt, és mértünk. 73,0 °C látható a képen (mértünk 78,0 °C-ot is), és a műanyag simán bírta. De hogy teszteljük a tetejére rátettem egy másikat. Még mindig egyben van a prototípus
És mivel nagy felületen párolog, szinte azonnal esni kezd a hőmérséklete, így a tartó nincs kitéve hosszantartó hőhatásnak. Szóval ez a rész is átment a vizsgán :o)
Azt is kipróbáltuk, hogy végigfolyik-e a fedőre lecsapódó ételgőz a falon, tárolás közben (kevés undorítóbb dolgot tudok elképzelni, ezért ez az egyik fő kritériuma volt a tesztelésnek). Nyilván kell hozzá az, hogy a fedőt levéve a pára nagyját azonnal leöntöm (általában vissza az ételbe, hiszen kár lenne az illatos-ízes párát elveszíteni). Az a folyadék, ami ezután marad a fedőn, egyáltalán nem folyik sehová a tartóra helyezve sem, hanem szépen összegyűlik a fedőn. Különösen igaz ez peremes fedők esetében, de a perem nélküliek is állták a próbát.
Aztán a kis konyhákra is gondolva, nem akartuk, hogy a munkapultból vagy máshonnan vegyen el helyet a főzés közben pillanatnyilag feleslegessé váló fedő. Erre nyújt tökéletes megoldást, hogy a falra szerelhető (2 egészen kis csavar segítségével) a tartó, így egyáltalán nincs útban. 
Ez az egyik legnagyobb és legnehezebb fedőm: 29 cm átmérőjű, vastag hőálló üveg, peremes széllel. És a tartónak meg se kottyant :)
Szóval állíthatom, hogy ez a fedőtartó nem csak szép dísze lett a konyhámnak, hanem igazán praktikus megoldás is :o)

Tejszínes grillgombás tészta

A tésztaételek készítése rendkívül hálás feladat: gyorsan elkészülnek, és még gyerekből is keveset ismerek, aki ne szeretné.
Millióféle verzióban készíthető, én ma egy gombás tejszínes öntettel kedveskedek.
Hozzávalók


- 30 dkg gomba
- 2-3 szál újhagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 5 dkg házi sonka
- 5 dkg teavaj
- 4 dl tejszín
- oregánó, majoranna, bors, só
- 25 dkg tészta (én most masnitésztát főztem)

Elkészítés

A tésztafőzéssel kezdem, mert ez tart legtovább az egész mutatványban :o)
Megmosom a zöldségeket, a gombának kitöröm a lábait és lehúzom a héját. 
A sonkát vékony csíkokra, a hagymákat karikákra vágom, a gombát pedig vékony falatokra. 
A vajon megpirítom a sonkát, majd hozzáadom az újhagymát és a fokhagymát, kis ideig összesütöm őket. 
Végül hozzáadom a gombát is. 
Fűszerezem sóval, borssal, zöldfűszerekkel, és kb 8 perc alatt megpirítom. 
Csak ezután öntöm rá a tejszínt is. Isteni illatok terjengenek a konyhában, az ember nyála már összefut a szájában :o)
Amikor a tészta majdnem kész, leszűröm, és ráöntöm a gombára. Így együtt főzöm készre a tésztát, és ha szükséges, a tészta főzővizéből adagolok hozzá, hogy jó szaftos legyen a végeredmény - a tészta hajlamos felszívni minden rendelkezésére álló folyadékot. 
Olajbogyóval és reszelt parmezánnal tálalom. Jó étvágyat!

2016. szeptember 12., hétfő

Új segítségem a konyhában

Amikor mindennapos gyakorlattá vált nálunk a főzés, egy idő után elkezdtem panaszkodni a férjemnek, hogy az edények fedelét nem tudom hova tenni. A mosogatóba nem szeretem tenni, ott vizes lehet (és pl a máj sütésekor nem éppen előnyös, ha vizes fedőt teszek a forró olajra...), a pulton útban van, és a lecsapódott pára folyik mindenfelé róla. Külön tányért csak emiatt nem fognék be (nem szeretek én annyira mosogatni :o) ), hogy abba tegyem a fedőt...

És mit csinált ekkor az én drága férjem? Na mit? 
Először is megunta az állandó nyavalygásom :o)

Utána pedig jó mérnökemberhez méltón kitalált egy megoldást a bajomra, megszerkesztette, és végül kivitelezte. És most meg is tudom nektek mutatni ezt a szuper kis kütyüt, ami megkönnyíti az életem a konyhában. 
Egyszerű a használata: a fedőt csak beakasztom és már szabad is a kezem. Nem kell félni, hogy sürgés-forgás közben lelököm, nem folyik le az összegyűlt pára róla, nincs útban, egy szóval igazán hasznos megoldás.
És még a szemnek is kellemes, mutatós a formája, és egyáltalán nem foglal el egy pici helyet sem a szorgos kezek elől.

Ti mit gondoltok róla?